Bemutatták Zack Snyder újabb képregényfilmjét, ami kapott hideget, meleget. Főként – meglepő módon inkább – az előbbi jelzőből, számomra mégis egy nagyon pozitív élményként zárult a filmpremier.
A Box Office Mojo oldalán olvasható negatív kritikák dacára a kasszáknál elsöprő sikernek örvendett. Amerikai pénztáraknál nyitóhétvégét tekintve hatodik helyen, világszinten pedig negyedik helyen végzett. Elmondhatjuk, hogy a DC univerzum stílusosan nyitotta meg a Justice League belépése előtt a kapukat, méltán reflektálva az utóbbi évek Marvel sikereire, az Avengers csapat megjelenésére. A sok késdobálás hajlamos elvenni egy-két ember kedvét egyes filmektől, habár ezúttal kevés negatívummal fogok szolgálni az Olvasóknak, talán mert elsődlegesen képregény-rajongó szemmel közelítettem a filmnézéshez.
A rendező filmjeiben fellelhető, már akár stílusjegyként is nevezhető melankolikus látványvilág kölcsönöz egyfajta pesszimista világnézetet a képernyőn történő eseményeknek. A jó és rossz közti szakadék egyre szélesedik, amely karakterdrámák elmélyülésének formájában teljesedik ki. Akárcsak az előző nyitórészben, a Man of steel című filmben, aminek hozzáteszem, a megtekintése erősen javasolt a mozizás előtt. A legerősebb különbség a két szuperhős film közt az, hogy ezúttal végre egy erős forgatókönyvet sző át ez az említett hangulatvilág. A vizuális kvalitásait talán sehol nem is vitatták, legalábbis igencsak nehéz lenne belekötni. Zseniális eszközökkel használja ki a film a CGI által adott lehetőségeket. Metropolis és Gotham City is nagyon szépre sikeredett, emellett a két város közelségét is remekül megoldották.
Christopher Reeve, aki 1978-as első filmben alakította Superman-t kiválóan hozta el nekünk filmvásznon a szuperhőst. Az első film még jó is volt mindenesetre, utódait kevésbé tartom minőségi képregényfilmnek, habár akadnak szórakoztató elemei az első szériának is. Azonban ahogy a Man of steel-nél is éreztem, a brit színész, Henry Cavill a legjobb választásnak bizonyult. Eddigi legkarizmatikusabb Superman-t látjuk a vásznon, habár Brandon Routh se volt rossz. Alakítása remekül illusztrálja az emberfeletti hatalommal bíró, akár isteni erőként is definiálható hőst, ami által a halandó emberek közt egyre erősödő félelem is övezi léptei nyomát. Tulajdonképpen a fő konfliktus is erre van kiélezve a későbbiekben. Karakterének ezúttal még több belső vívódással kellett szembenéznie, melyek a megkérdőjelezhető erkölcsi kérdéseiből és a megbomlott világnézetéből kifolyólag bővültek tovább. Etikus-e, ha hagyjuk a személyes érdekeket dominálni, miközben egy város hősként tisztel? Hallgathat-e a szívére egy szuperhős olyan formában, hogy a nőt menti meg, akit szeret, ha ezzel egyúttal rengeteg ember életét sodorja veszélybe?
A másik címszereplő, Batman esetében már voltak fenntartásaim. Ugyanis Ben Affleck habár zseniális rendezővé vált, a kamera másik oldalán már kevésbé tartom kiválónak. De ezúttal, akárcsak a Gone Girl c. film esetében, kellemesen csalódtam. Batman megjelenítése a filmvásznon talán sosem volt még ilyen negatív erővel bíró. A Christopher Nolan-féle szériában szigorú erkölcsökkel rendelkezett, és feláldozta a denevérjelmezének megbecsültségét, hogy az emberek részére a világ jóságába vetett hit ne vesszen oda. Affleck egy pesszimista, megfáradt embert tár elénk, aki a több évtizedes harcba belefáradt. A bűnözők megállítása átalakult számára egyfajta gyomirtássá, miszerint bárkit állít is meg egy hős, a helyére mindig új ellenség érkezik előbb vagy utóbb. A cél szentesíti az eszközt, a tisztesség fogalma pedig egyre relatívabbá formálódik át ezáltal. Karaktere talán negatívabb egy általános mozinéző igényeihez mérve, ugyanez elmondható magáról a filmről is. Itt nincsenek odavetett viccek, stílusos poénkodások, ami a Marvel filmek alaphangulatát is adja két akció közt.
Színészeket tekintve még a fő nemezisről ejtenék pár szót. Jesse Eisenberg kiválóan hozta a gazdag fiút őrületre hajazó vonásaival, aki pokolbeli szörnyként tekint mindenre, ami hatalmasabb lehet nála. Lenyűgöző játékot nyújt, Lex Luthor végre komolyságot nyert filmvásznon, nem csupán egy bohókás ripacs, aki nagy befolyással bír. Méltó ellenfél, akárcsak ahogy a Smallville című sorozatban láthattuk Michael Rosenbaum alakításában.
A filmben kapunk egy szuperhősnőt is, akinek a jelenléte véleményem szerint teljesen felesleges. Habár a megjelenítés maga jó lenne Gal Gadot által, viszont relevánsabb háttérinformációt nem kapunk róla, se múltját, se motivációját tekintve. Ő a nagybetűs Nő, akit láthattunk már pontosan ugyanilyen formában rengetegszer, habár kevésbé harcias amazonként. Az egyik jelenetben feltűnik, majd stílusosan kisasszézik, ellop ezt-azt, majd jól beszól Batmannek. Aki számára ismerős az előbbi leírás, az látta valószínűleg a The Dark Knight Rises-t, a Batman-széria záróepizódját, ahol a Macskanő játszotta a femme fatale-t. Ugyan az önálló Wonderwoman film 2017-ben jön ki, az eredettörténet bemutatja majd Diana karakterfejlődését, viszont így úgy érzem, értelmetlen volt ez a kis ízelítő belőle.
Jeremy Irons kiváló háttérfigura volt a denevérbarlangban, míg Amy Adams hozta a szokásos formát, ugyanakkor ennél több mélysége is lehetett volna az újságírónőnek. Holly Huntert pedig nagyon szerettem, mintha rászabták volna a szenátor szerepét. Akciót tekintve a végső ütközet igen jól koreografált és annak ellenére, hogy bőven el lett nyújtva, látványosra sikeredett. A két és fél órás film pluszidejét viszont itt kell keresni valószínűleg. Zárásként a filmvégi párbeszéd egy felvezetést intéz a folytatáshoz. A nézőben nem marad hiány.Hans Zimmer munkáját emelném még külön ki. Fantasztikus deluxe lemezt hoztak össze Junkie XL-lel együttműködve. Minden szám egybeforrt a filmmel, s magában hallgatva a lemezt is kiváló élményt nyújt, akár többszörös hallgatásra.
Lényegében nagy csavarokat ugyan nem kell várni magától a filmtől, ám történet és megvalósítás szempontjából kiváló taggal bővült a DC Comics filmespolca. Képregényrajongók is remek utalásokra bukkanhatnak egyes jelenetekben, mint a The Flashpoint Paradox vagy természetesen az Injustice, míg a laikusabb nézők számára is ugyancsak élvezhetőek ezek a szimbolikus álmok. Mindenkinek tudom ajánlani összességében, aki előbb választana egy elgondolkoztató karakterdrámát, mint egy bugyuta vígjátékot, esetleg romantikus filmet.
Batman v Superman (2016)
amerikai akciófilm, 151 perc
rendezte:
Zack Snyder
szereplők:
Henry Cavill, Ben Affleck, Jesse Eisenberg,
Jeremy Irons, Gal Gadot,
Amy Adams
imdb: 7,5
A film MAFAB adatlapja
Képek forrása: Google
Eredeti megjelenés: Frappa Magazin (2016-03-28)
