T2 a mozikban! De nem a Terminátor 2, hanem a dublini kultfilm eszement fiataljai térnek vissza egy rájátszásra némileg idősebb kiadásban. Íme a Pornó avagy a T2 – Trainspotting! Húsz év után visszatért a heroinista csapat, és kirándulást tesznek velünk a múltban.

Akik most találkoznak először Rentonék világával, azok számára nem szolgál maradandó élménnyel a film. Viszont bizonyára ettől függetlenül is kellemes szórakozást kínál. Azok számára, akiknek pedig meghatározó élmény volt tinédzserként – mint mondjuk a kilencvenes évek végi, hasonlóan fontos kultfilm, a Harcosok Klubja –, imádni fogják! Méltó folytatása a klasszikus első résznek. De inkább egyfajta nosztalgia-csemege gyanánt, nem pedig hasonló lapra kerülő társként, mint mondjuk egy Keresztapa 1-2 esetében.

Renton visszatér szülővárosába, ami bizonyos értelemben szinte semmit sem változott. Húsz évvel ezelőtt megfújta a pénzt, és meglépett, hogy új életet kezdjen egy új esély reményében. Ám visszatértével szembekerül a múlt következményeivel. Találkoznak a régi barátok, lemennek a kötelező bosszúmeccsek, a “kivel mi történt” körök, majd könnyedén belevágunk az új történetszálakba, hasonló vehemenciával, mint anno. A T2 egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a régi filmbeli bevágások és újrajátszott elemek mind egy újféle eseményvonalba vannak beágyazva. Így annak ellenére, hogy nosztalgiába meríti a nézőt, valójában mégis teljesen új filmélményt visz magával a moziból kilépő. A T2 szép egyensúllyal táncol végig a múlt, illetve a jelen közt. Akárcsak a főszereplőink gondolkodásmódja, úgy a nézők sem mások e tekintetben. Valljuk be, szívesen tekintünk vissza a “régen minden minden más volt” gondolatfoszlányba olykor-olykor. Ez pedig az Irvine Welsh könyvéből átírt forgatókönyvbe olyan kellemes módon van belecsempészve, hogy rádöbbenünk, talán mi magunk sem különbözünk annyira ettől a felfogástól. Hiszen kit ne kapnának el az emlékek, amikor ünnepekkor hazautazik a rég látott családjához? Vagy volt iskolájának utcáján baktat el véletlenül egy kósza délutánon? Emberek vagyunk, szeretjük a nosztalgiát, végtére is a múlt rendkívül fontos jellemformáló faktora az életnek.

A rohamosan fejlődő technológia, az átalakuló divatáramlatok, a 140 karakterben gondolkozó marketingmogul politikusok mind az idő vasfogának munkáját jelzik. Ám míg szinte minden folyamatos átalakuláson megy keresztül, az emberek belül mégiscsak mindig ugyanazok maradnak. Például a forrófejű Begbie (bajszos, erőszakos seggfej), aki anno élvezetből tört össze poharakat nők fején, aztán rohant végig a kocsmán, és vert szét mindent és mindenkit adrenalinhajszából. Természetesen a film fő konfliktuspontjává válik a folytatásban, akivel józanul továbbra sem lehet beszélni, de pusztító dühe elől menekülj, ha meglátod. De számára is vannak sarkalatosabb érzelmi pontok az életben, melyek mélyebben ki vannak dolgozva karakterében, hiszen ő nem egy kétdimenziós bábu. Csak egyszerűen adott az életben, hogy az ember a saját személyiségéből mégsem tud kifordulni. Míg vele szöges ellentétben Spud, az aranyos, elveszett fiú, akinek egyetlen mentsvára a kilencvenes években is a drogok voltak. Mi másban reménykedhetne egy függő akár húsz évvel később? Sick Boy pedig továbbra is imádnivalóan hidrogénszőke, és csak a kiskapukat keresi, de ő az a tipikus vagány figura, aki mégsem találja soha a végső helyét vagy boldogságát. Tehát valójában ide tér vissza Renton, ám a régi csapathoz hasonlóan, ő sem tért le a saját útjáról annyira, mint első pillantásra hinnénk. Ahogy mi magunk is bármerre megyünk a világban, vagyunk, akik vagyunk.

A zeneválogatás kiváló alapot nyújt a képi világ mellé, melyben a régi dalok némileg megspékelt modern remixet öltenek. Amellett, hogy új tagok is helyet kaptak, akár egy Radio GaGa vagy egy izgalmas kocsmadal a főszereplők által. Azt a jelenetet kiváltképp imádtam a tipikus helybeli humorral fűszerezve, McGregor remek performanszával és egy vadiúj jelenettel pluszt adva a filmnek. Összességében nagyon szerettem ezt a filmet. Nosztalgiacsomag, de szép ívet kerekít köré Welsh figuráinak szeretete és a felújított, átütő kraft, ami passzol a social media, a hipszter és egyéb modern nyavalyák közé, melyek körülvesznek minket napjainkban.

A színészekre talán felesleges lenne kitérni, hisz mindannyian csodálatosak voltak régi karaktereikben. Habár megjegyzem, anyagilag és karrier szempontjából egyiküknek sem volt szüksége a folytatásra, talán épp emiatt látszódik a szenvedély a szereplők játékában: ez a film rajongóktól készült rajongóknak, tele lelkesedéssel. A rendező, Danny Boyle egy Oscar-díjas sztárrendezővé vált, Ewan McGregor sikere máig töretlen, számos klasszikus alakítás tarkítja azóta is pályáját, mint a Moulin Rouge vagy a mindenki által ismert ikonikus Star Wars új szériás filmek, esetleg a saját motoros világjáró sorozata a Long Way Round. Johnny Lee Miller napjainkban épp az egyik Sherlock Holmes sorozatban hódít a CBS-en színházi és egyéb tévés szerepei mellett. Hozzá hasonlóan Robert Carlyle szintúgy a sorozatokban van vásznon, éppen az ABC talán egyik legnépszerűbb húzószériájával, a Once Upon a Time-mal. Tulajdonképpen a készítők közül – akik maguk is a filmjük rajongói – egyikük sem volt rászorulva egy folytatásra, csupán leforgatták a régóta várt harmadik regényt: a Pornót. Azt követően, hogy a rendező és McGregor hosszú évek után végül kibékültek a The Beach kapcsán.

Lényeg a lényeg, szerintem a film még jó párszor porondra kerül a mozizós estéim során, habár túlzás lenne kijelenteni, hogy legalább annyiszor, mint az első rész. Viszont részemről határozottan öröm volt látni a srácokat húsz év távlatából, hiszen a Trainspotting mégiscsak az egyik valaha készített legjobb kultfilm.

Ajánlom azoknak:

• akik szeretik az 1996-os előzményt,
• akik ismerik Irvine Welsh meredek társadalomkritikus regényeit,
• az igényes nézőknek.

Nem ajánlom, ha:

• abszolút nincs előzményalapod,
• nem szereted a kultfilmeket, csak nevetni jársz moziba popcornnal a kezedben,
• húsz év alatti vagy.

T2 – Trainspotting (2017)
brit dráma, 117 perc

rendezte:
Danny Boyle

szereplők:
Ewan McGregor, Johnny Lee Miller,
Ewan Bremner, Robert Carlyle,
Shirley Henderson

IMDb Metascore: 62

Rottentomatoes: 78%

A film Mafab adatlapja

Képek forrása: Empire, Heyuguys.com

Eredeti megjelenés: Frappa Magazin (2017-02-24)