Csemer „Boggie” Boglárka jelenleg a harmadik lemezén dolgozik, aminek felvezető száma a napokban jelent meg. Nyári pihenés mellett rajongóit sem feledi, hiszen fontosnak tartja, hogy élőzenével is eljuttassa az emberekhez dalainak varázsát.
Boggie 2014-ben robbant be a köztudatba a Parfüm című számával, mely röpke idő alatt többmilliós nézettségre tett szert az internet kedvenceként. Ezt követő évben a Wars for nothing című dalával képviselte hazánkat az Eurovision nemzetközi versenyén Szakonyi Milán kíséretével. Vele beszélgettünk kicsit az elmúlt időszakról és jövőbeli terveiről.
Mit gondolsz, mennyiben változott meg az életed a Csillag születik óta eltelt évek alatt?
Ha jobban belegondolok, a Csillag születik már fényév távolságnak tűnik, olyan mintha évtizedek teltek volna el azóta. Elképesztően gyors és intenzív évek vannak mögöttem, néha azt érezzük, hogy egy gyorsvonaton ülünk, állandó a száguldás. A változás katalizátora mégsem a Csillag születik volt. A robbanás egy átlagosnak induló januári napon történt, amikor egy amerikai portál felfigyelt a Parfüm című dalomra. Nagy szerencse, hogy addigra felépült körülöttem egy jó csapat, volt már kiadóm, menedzsmentem, zenekarom, így minden készen állt arra, hogy megfeleljünk a kihívásoknak.
Mesélnél kedvenc emlékeidről, amik Franciaországhoz kötnek?
Fiatalságom legfogékonyabb éveit töltöttem a francia fővárosban, 18-19 éves koromban dolgoztam ott. Tudom, hogy egy sztereotíp választ vársz most tőlem, hogy a bohémság, a francia sikk hogyan lopta be magát a lelkembe ebben az időszakban, de nekem Párizs egészen másról szólt. Két kisgyerekre vigyáztam ott, egy családnak lettem a része, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, jönnek a koncertjeimre is, mikor épp arra járunk a zenekarommal. Csodálatos, de egészen hétköznapi emlékeim vannak vacsorákról, közös sétákról, mese olvasásról. Azért a szabadnapjaimon igyekeztem a bohém Párizst is felfedezni, inspirálódni, tanulni.
Vannak új lemezterveid a közeljövőben?
A harmadik nagylemezemen dolgozom éppen, az első új dal a napokban került a rádiókhoz, Szeretem őt címmel. Egy kicsit más most az alkotói folyamat mint korábban. Szeretnék új színeket hangulatokat megmutatni magamból, és ehhez keresem a megfelelő alkotó társakat. De alapvetően minden belőlem indul. Szeretnék sokat kísérletezni, bátran nyúlni a zenéhez. Ami biztosan megmarad a korábbi időszakból, az a lemez háromnyelvűsége. Angol és francia dalok is lesznek majd az anyagban, ahogy azt már tőlem megszokhatta a közönség. Viszont nem tudom, hogy ez az album mikor jelenik majd meg, mert semmiképp nem szeretnék most időnyomás alatt dolgozni. Ebben a fajta kísérletezésben, útkeresésben megvan az eltévedés szépsége is…
Számodra mit jelent a nyári kikapcsolódás?
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gimnázium óta együtt nyaralok a férjem családjával – akkor természetesen még nem voltunk házasok –, Révfülöpön. Számomra ez jelenti az igazi kikapcsolódást, együtt tölteni az időt kis semmittevéssel és láblógatással.
Hogyan vélekedsz a fiatalok kultúrafogyasztási szokásairól napjainkban?
Azt tapasztalom, hogy az elmúlt években nagyon megnőtt a kereslet az élőzene iránt. Azt érzem, hogy egyre többen veszik a fáradságot és időt – pénzt nem spórolva, koncertekre járnak. A magyar zene már nem „ciki”, egy hazai előadó épp úgy meg tudja tölteni a legnagyobb koncerttermeket, mint a külföldi kollégák. Előadóként ezt elképesztően fontosnak tartom, hiszen a koncerten tud igazán híd épülni az előadó és a közönség között. A koncerten minden varázs ott történik, élőben, amit sem lemez, sem felvétel nem tud visszaadni.
Mint művészlélek mit jelent számodra magyar tudattal szurkolni?
Természetesen én is nagy izgalommal követtem az EB-t. Mikor az első magyar meccsek kezdődtek épp Franciaországban jártam, így méginkább beszippantott az esemény hangulata. Egy barátunk esküvőjén jártunk a férjemmel, így mi meccsre menni nem tudtunk, de voltak barátaim, akiknek sikerült jegyet szerezni rá és nagyon nagy élményként számoltak be róla. Amikor Párizsban éltem akkor épp VB zajlott Franciaországban és a hazai csapat volt a nagy esélyes. Az emberek az utcákon, kocsmákban, terek kivetítői előtt egy közösségként izgultak, együtt szurkoltak a csapatért. Emlékszem, azon gondolkoztam, hogy ez az érzés milyen kár, hogy a magyarországi kultúrában nincs jelen. Épp ezért volt fantasztikus látni, hogy az idei EB mennyire összehozta itthon is az embereket és már nem a kedvenc külföldi csapatuknak szurkoltak, hanem a magyar válogatottért. Külön jó látni, hogy az a feldobottság és eufória, amit a csapat sikerei váltottak ki, nem oszlott köddé, de a mai napig is érezhető.
Ma este lépsz fel a Budapest Parkban. Hogy jött a lehetőség, hogy Fábián Juliék vendége leszel?
A Park programszervezői gondolták úgy, hogy mi jó páros lehetünk Julival. Személy szerint én nagyon kedvelem Juli dalait és személyiségét, úgyhogy egy perc alatt igent mondtunk a meghívásra.
Boggie-t élőben hallhatjátok ma este 19:00-től a Budapest Parkban
Képek forrása: Kálnási Anikó
Eredeti megjelenés: Frappa Magazin (2016-06-30)
