„Egyszerűen a zene szeretete inspirált.” – Szakonyi Milánnal beszélgettünk

2017. szeptember 27. - Gál Ágnes

A március 14-én és 15-én megrendezésre került Retro Édesség és Marcipán Fesztivál nyitónapján élvezhette a közönség Szakonyi Milán fellépését. Vele készített interjúnkat olvashatjátok.

Mikor és miért kezdtél el zenélni?

A zene már nagyon kicsi korom óta érdekelt, s mikor anyukámék beírattak zongora órákra, kiderült, van érzékem és tehetségem is a muzsikáláshoz. Ezzel párhuzamosan egyre jobban kezdett érdekelni az éneklés is, így valahol értelemszerű volt, hogy egy idő után a zene irányába kezdtem orientálódni. Az érettségi után a Kőbányai Zenei Stúdióra esett a választásom továbbtanulás szempontjából, mert akkor már tudtam, hogy erre az útra szeretnék rálépni.

Kitől kaptad az inspirációt, illetve a biztatást?

Egy idő után olyannyira magától értetődő volt az, hogy hangszert fogtam a kezemben és mellé énekeltem, hogy a kezdeti időszakban nem is volt kiemelkedő példaképem. Egyszerűen a zene szeretete inspirált. Ellenben ahogy elkezdtem hallgatni mindenféle stílusú lemezt, úgy hatottak rám egyre többen.

Mit tartasz az eddigi legnagyobb személyes sikerednek?

Talán azt, hogy Winand Gábor távozása után nem sokkal én lehettem a Balázs Elemér Group énekese. Ez egy komoly és megtisztelő felkérés volt a számomra. A jazz egyébként is igen közel áll hozzám, ez jóval nehezebb és összetettebb műfaj, mint a popzene. Az együttessel épp egy amerikai turnéra készülünk, amiről már most tudom, hogy hatalmas élmény lesz. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, s a zenekar csodásan működik. Úgyhogy én ezt mondanám a legnagyobb sikeremnek jelen pillanatban.Az Eurovision története hogy kezdődött?

Csemer Boglárka „Boggie”-val én már korábban is dolgoztam együtt. Mikor a lemezét készítette, elhívott engem is vokálozni, majd készült egy duett is. A Wars for nothing kiválasztása és nevezése után pedig szerintem Boginak egyértelmű volt, hogy elhívja azokat az embereket, akik a lemezén is vokáloztak. Nagyon szuper élmény volt, hiszen amellett, hogy fordulóról fordulóra egyre erősebben készültünk, s egyre jobban összeállt a produkció, az egész végén egy nemzetközi versenyen képviselhettük hazánkat.

Mivel foglalkozol még zenélés mellett?

Semmivel. Igazából csak a zenéléssel, azonbelül a zenélésnek azért többféle szegmensével is foglalkozom. Zenekarban és szólóban is vállalok fellépéseket, lemezeken vokálozom és az otthoni kis stúdiómban készítek zenei felvételeket, illetve alapokat.

Véleményed szerint meg lehet élni a zenélésből?

Ha saját magamból indulok ki, akkor azt mondom, sok lábon kell állni. Az már egy másik dolog, ha az embernek van egy befutott, országos szinten ismert és elismert zenekara, amivel folyamatosan koncertezik. Akkor persze könnyebben meg lehet élni belőle, de nyilván ez nem adott minden zenész számára. Én például zalai származásomnak köszönhetően sok lehetőséget kapok vidéken, ahol igyekszem minden igényhez igazodni. Ha szólóban kell menni, akkor egyedül megyek, ha zenekart kérnek, akkor viszek zenekart. Sokan kérdezik, nem tartom-e cikinek, hogy egy kávézóban akusztikus fellépést vállalok… Ezzel a hozzáállással nem igazán tudok azonosulni. Megfogalmazódik bennem a kérdés: miért lenne ciki? A kávézóban is ugyanolyan emberek ülnek, mint egy nagykoncerten, csak maximum kevesebben. Ott is lehetnek zeneszerető, sőt, zenéhez értő emberek, akik ugyanúgy igénylik a minőségi muzsikát, és ha én ebben fellépőként közreműködhetek, az számomra mindig nagy öröm.

Ha együtt dolgozhatnál bárkivel akár külföldi, akár hazai előadó, ki lenne az?

Szerintem John Mayerrel. Jó arc és nagy zenész.

Mi a véleményed a magyar zenei életről?

Az a helyzet, hogy ilyen szempontból kissé elzárkózottnak tartom magam a külvilágtól. Nem hallgatok rádiót, nem nézek TV-t, így sok impulzus nehezen, vagy egyáltalán nem ér el engem. Így nem vagyok tisztában a mostani zenész generáció munkásságával, csak az ismerős, hozzám közelebb álló közeg zenéivel. Sokan panaszkodnak, sokan jól elvannak, de igazán határozott véleményem sajnos most nincs a magyar zenei életről.

Saját szerzeményeidet hogy szoktad megírni?

Saját szerzeményeim nincsenek. Most indult egy friss projekt, kissé nyögvenyelős is ez a része, ugyanis úgy érzem, kevés szövegötletem van, inkább az instrumentális ötletek dominálnak. Jellemző rám, hogy eléggé kishitű vagyok ilyen értelemben; nem nagyon merek alkotni. Az van bennem, hogy ez biztos hasonlít valamire, és azt mondják majd, hogy ez az ember csak úgy nyúlta valahonnan. Alapvető félelmeim vannak sajnos, így nem nagyon adtam ki saját szerzeményt a kezemből.

Fesztiválok által adott lehetőségek érdekelnek?

Az akusztikus projektem valószínűleg nem fesztiválra való. Az utcazene fesztiválokat tudom elképzelni ehhez a stílushoz. Veszprémben például szerettem zenélni, az mindig egy jó élmény. Nagyobb fesztivál tekintetében szerintem nem igazán, azonban készül most egy olyan projekt a zenekarral, ami még kezdetleges ugyan, és csak pár dalunk van, de kompatibilisebb lesz talán egy idő után a nagyobb fesztiválok színpadaival is.

Mit javasolnál egy pályakezdő gitárosnak?

Mindenképp azt javasolnám, hogy találjon egy nagyon jó gitártanárt és gyakoroljon rengeteget. Azért mondom ezt, mert én nem jártam tanárhoz és nem is gyakoroltam, így alapvető hiányosságaim vannak, melyekkel nehéz együtt élni, ha az ember színvonalasan akarja kísérni magát.