Több mint egy hónapja kint van a mozikban a Marvel Studios mesterien szórakoztató filmje, a Végtelen Háború. Személy szerint nem is csalódtam benne, hiszen minden benne volt, amit vártam, amiben reménykedtem, és amit szerettem volna. De sajnos egy nagy hibája volt, amin nem tudok túllépni amióta volt szerencsém megnézni, ez pedig Loki.

SPOILER! A Végtelen háború spoileres vizeire eveztünk egy elfogult karakterelemzés során, melyben mindhárom Thor, illetve mindhárom Bosszúállók film is említésre kerül.

Barátaim, ismerőseim, ellenségem, vetélytársaim és vadidegenek előtt sem titok, hogy a Bosszúállók óta imádom Loki karakterét. Ő volt a rejtély. Az első Thor film szerény véleményem szerint szörnyű volt, unalmas és hihetetlen egyszerre. Viszont adott nekünk egy potenciálisan fenomentális karaktert két olyan színésszel, akik tinilányok és háziasszonyok számára egyaránt vonzóak. Yay! A fentebb említett fenomenális karakter pedig nem más mint: Loki. Bár Thor a maga nemében hellyel-közzel érdekes és szerethető is, nem utolsó szempontként pedig Chris Hemsworth az ég ajándéka mindenkinek, akinek szeme és füle van. Ám valljuk be, nem ő az, akin lehet gondolkodni. Nem ő mozdítja ebben a filmben empátiára az embert és nem ő az, aki érzelmet kelt a nézőben. Nyilván neki szurkolunk a film végére, de inkább azért mert neki kell szurkolnunk, nem azért mert szimpatikus. Az egyik utolsó jelenetben mikor Loki zuhanni kezd, akkor az egyszeri néző sem könnyebbül meg. Legalábbis én, amikor először láttam a filmet nem örültem, hogy a gonosz feldobta a pacskert, hanem sajnáltam szerencsétlent. Ez szerintem nagyon jó dolog. Talán ez volt az egyetlen értékelhető momentuma annak a filmnek. (Intellektuel kultursznobság szünetében elmondom, hogy ez ÉS amikor jól megnézzük a félmeztelen Thor-t. Lássuk be, az sok hibát elkendőz, legalábbis számomra, még ha hatásvadász is.)

A Bosszúállókban beköszönő Loki nem is hasonlít Thor-beli kétségbeesett, csalódott, önutáló önmagára. Egy kicsit sem. Itt jön a fentebb említett rejtély: mi történt? Mindig is ilyen volt a karakter, csak nem mutatta az első filmben? De miért ne tette volna? Több olyan jelenet is volt, ahol megmutathatták volna a készítők, hogy Loki felsőbbrendőnek érzi magát az emberekkel szemben és jogosnak érzi a trónra kerülését Asgardban. De pont az ellenkezője volt a ő szövege. Ő volt az, aki nem akart céltalan háborúzást, aki azt bizonygatta hogy csak azt akarja hogy Thorral egyenlőként kezeljék. Még a szava járása is az, hogy “the burden of the throne”, vagyis a trón terhe amit nem kért, hanem rámértek büntetésként, felelősségként. Meg akart felelni, még akkor is, ha a moralitása hagy némi kívánnivalót maga után. Aztán egyszer csak már nem így van, már nem ezt látjuk. Ha nem ez az eleddig eltitkolt valódi személyisége (úgy ezer év, hosszú idő a titoktartásra, mit ne mondjak...hiszen Loki valamikor 965 után született az első filmből következtetve), akkor vajon mi történhetett vele? Ezekre a kérdésekre sajnos még mindig nem tudjuk a választ. De én például 2012 óta boldogan spekulálok.

A Thor: Sötét világ akkora baki volt minden szempontból, hogy inkább nem is ejtenék róla szót, hacsak nem annyit, hogy az egyetlen valamirevaló karakter hogy-hogynem Loki maradt.

Végül elérkeztünk a vég kezdetére, ami a Thor: Ragnarök. A film gyönyörű, humoros, szórakoztató. Az eddigi egyetlen Thor film, ami tényleg, objektíven jó. Talán a második kedvenc Marvel filmem…lenne, ha nem tette volna tönkre a kedvenc karakterem. A film eleje még egészen jó. Loki boldogan és egészen eredményesen vezetgeti Asgardot a fogadott-apja helyett, akit száműzött a Földre, mert miért ne. Amikor is Doktor Strange könnyedén elkapja és egy fél órán keresztül zuhanó limbóban tartja a S.H.I.E.L.D. által jóformán fogvatarthatatlan Csínytevő istenséget. Ez még humoros. Majd Hela minden gond nélkül lekaratézza őt is, bátyját is, ai már-már ijesztő. Aztán sikerül a Nagymester belső körébe bebeszélnie (khöm-khöm hazudnia khöm) magát az pedig kifejezetten karakterhez illő. De aztán meg akar futamodni az otthonát fenyegető veszély elől, amikor még három filmmel ezelőtt majdnem felrobbantott egy bolygót, hogy bizonyítsa elkötelezettségét Asgard felé még saját faja ellenében is. Másrészt az előző Thor filmben az életét tette  kockára, hogy megbosszulja az anyját, majd a szabadságát egy kis piti elégtételért az apján meg a testvérén. Ezekhez képest a Ragnarök története nem hangzik nagyon Lokisan. Aztán Thor túljár az eszén, teljesen egyedül és minden probléma nélkül (a “Get help!”, vágjuk a magát ájultnak tettető Lokit az ellenséghez című jelenetet nem sorolom ide, mert az tisztázottan és elfogadottan gáz Loki számára, de humoros és egy testvéri kapcsolatban még lehet realisztikus is, már amennyire bármi a Thor filmekben nevezhető realisztikusnak).

Ez ugyan mutathatja Thor karakterfejlődését is, hogy végre rájött nem bízhat meg az öccsében, hacsak nem visszalépés lenne az eddigiekhez képest. Thor az első filmje végére eljutott odáig, hogy önfeláldozó legyen és megtanulja értékelni az életet a maga jogán. A második filmet értelmezhetjük ennek a leckének a folytatásaként, amikor is az egyetlen célja azzal, hogy ellentmond az apjának az, hogy ne kelljen még több vérontásnak és csatának kitennie Asgard népét. Hanem inkább egy lakatlan bolygón kellene eldönteni ezt a harcot, ami nyilván nem jön össze, de egy próbát valóban megért. Már itt is gyanús, hogy azt mondja Lokinak, hogy meg fogja ölni, ha megsejti hogy árulást fontolgat, de a Loki látszólagos halálát követő gyász meghazudtolja ebben, azaz, yay! Karakterfejlődés: értékeljük az életet és a családunkat! “Az inkább legyek jó ember mint jó király”-sor a film végén pedig mutatja, hogy milyen irányba kellene még fejlőnie a karakternek, hiszen az eddigi csili-vili szép-jó élet, amit egy palotában élhetett le, előzetes fizettség volt a népe részéről. Amiatt, hogy egy nap majd jó király lesz belőle, aki majd jól vezeti őket akár a saját boldogsága, kényelme és vágyai árán, ahogy ez egy ideális monarchiában lenni szokott. Ezt a lépést meg is teszi a karakter végre, amikor veszni hagyja az otthonát, hogy mentse az embereket a Ragnarökben. Viszont valóban ott is hagyja Lokit, hogy elszenvedje a Nagymester vélhető bosszúját mivel nem sikerült kézrekerítenie az elkószált Thort vagy Hulkot. Tehát egyik oldalon egy jól mérhető és látható királlyáválást láthatunk, ám másik oldalt a családja kárára megy végbe ez.

Loki viszont ezzel szemben visszafelé fejlődik: elgyávult és elbutult a film végére. Igen, megérkezik ugyan egy kis lázadó seregecsével, hogy segítsen Thornak megmurdelni Helát, de ekkorra már nincs választása. Hiszen a Nagymestertől nem várhat kegyelmet, tehát menekülnie kell Sakaarról neki is. Akkor már visszalophatja magát Thor kegyeibe azzal, hogy segít amennyit tud. 

De Hölgyeim és Uraim, ez még nem minden!

Elérkeztünk tehát a Végtelen háború elejére, amikor is Loki az első öt percet hősiesen tűlélve nagyon gyorsan meghal. Tehát itt kezdődik a legnagyobb probléma a filmmel, ugyanis Loki taktikája átlátszóbb, mint a celofán. Mármint egy tőrrel próbált meg dekoratív lyukakat nyesni Thanosba, miután tövig benyalt neki, már elnézést a mentális képért. Komolyan? A karakter, aki túljárt Odin, Thor, a S.H.I.E.L.D. és az egész Bosszúállók csapatának eszén darabonként legalább is egyszer? Megpróbálta megölni a Titánt. Egy késsel. Még csak nem is jó méretű vadászkésről beszélünk...nem viccelek. És azt hitte van esélye? Ez a karakter mélypontja. Van néhány okos elmélet az interneten arról, hogy Loki nem halt meg, hanem magát Bruce Bannernek kiadva kódorog a Végtelen Háborúban, és úgy tesz, mintha nem tudna Hulkulni, de ebbe én édeskevés reményt vetek.

Tehát egy intelligens, akaratos, tervező jellemű és furfangos csínytevőből néhány film leforgása alatt egy hiszékeny, gyengécske karaktert formált a Marvel Univerzum eddigi legjobb filmjeiből kettő. Bravó!

Csak én érzek így a karakterrel kapcsolatban? Kérlek osszátok meg véleményeteket kommentben!