Manchester by the Sea - „Sötétség humorral és bölcsességgel ötvözve”

2017. szeptember 27. - Gál Ágnes

A Manchester by the Sea a 2017-es Oscar-gála dráma frontvonalának egyik éllovasa. Ettől függetlenül, ahogy lenni szokott, kis hazánk mozikínálatában még igen-igen kevés jelölt volt eddig megtekinthető. Ám ezek közül következőként érdemes várni ezt az alkotást, avagy magyar címén: A régi várost.

Már a kezdőkép nyitányával rabul ejti a nézőt az atmoszféra, melyben végigszánt a kamera az idilli tengeren. Közben felcsendül a filmet a továbbiakban is lágyan végigkísérő klasszikus zene, s belemerülünk az emlékképekbe. Megismerjük a testvérpárt és családjukat, akik gyakorlatilag teljesen átlagos kisvárosi emberek, a történet rejtelmeivel együtt is, ami szemünk előtt bontakozik ki.

Azonban a leírás elolvasása nélkül is hamar egyértelművé válik, hogy egy összetettebb múltbeli eseménysorozat húzódik a háttérben. Mely a főszereplő Lee Chandler sorsát egykor teljes mértében megbolygatta. Őt alakítja páratlan tehetséggel Casey Affleck, akiről talán mondhatnánk, hogy ezúttal végleg kibújt a bátyja, Ben Affleck árnyéka mögül, ám tulajdonképpen e filmjével már második Oscar-jelölését szerezte be a 2007-es Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford című film óta, ahol Brad Pitt mellett játszotta a másik címszerepet. De ezúttal talán nemzetközileg is szélesebb rétegben ismerhetik meg a nevét. A film a Sundance Film Festival keretében debütált január 23-án, így Amerikában például egy hónappal előbb tűzték ki premierre a mozik, míg hozzánk február 23-án érkezik. Mindenesetre szerencsére se a trailerek, se a leírás vagy a már eddig megjelent kritikák nem árulnak el sokat arról, hogy mi volt az a gyújtópont, amely berobbantotta a változást a főszereplők múltjában, így én sem teszem ezt természetesen. A film megtekintése közben arra jöttem rá ugyanis, hogy tudom az elejétől kezdve, hogy valami kulcsfontosságú lappang az események háttere mögött, és muszáj megtudnom ezt a titkot, annyira kíváncsi vagyok.

A film egyik legkiválóbb tulajdonsága ugyanis, hogy annak ellenére, hogy teljesen átlagos sorsokról mesél, mégsem válik monotonná egy percre sem. Pedig nincsenek se autós üldözések, se ufók, se vámpírok, se egyéb nyavalyák a vásznon (szerencsére). Hanem gyakorlatilag a szemünk előtt tárul fel egy megtört férfi hiteles története, akinek a modora elsőre sztoikusnak és mogorvának is hat egyúttal, mégis van benne valami megkapó. Bostonban él, ahol gondnokként dolgozik, de kénytelen visszatérni szülővárosába bátyja váratlan halála végett. Ekkor kezdődik a gyász újabb fázisa, a teendők elrendezése a temetés körül, valamint a férfinak gondoskodnia kell unokaöccséről, Patrickről, akinek életében lassanként kulcsfigurává lép elő. Élcelődő párosuk fantasztikus helyzetkomikumoknak enged teret, és a melankolikus történetbe vegyül némi humor is ezáltal. Lucas Hedges méltó mellékszereplőnek bizonyul a pimasz kamaszfiú szerepében. Aki most veszítette el édesapját, és keresi a helyét megszokott, ám mégis gyökeresen változó életében. Ami viszont némileg meglepő, az Michelle Williams kevéske játékideje lehet, ugyanis talán többet is jelen lehetett volna a vásznon. Ellenben mikor ott van, akkor uralja azt Affleckkel karöltve, amellett, hogy amikor megértjük szerepét, egyértelmű lesz, miért van így felosztva a játékidő.

Kiemelendő szempont még a zeneválasztás erőssége, tekintve, hogy többségében klasszikus dallamokkal operál a film. Ennek támogatásaként Lesley Barber szerzett néhány számot a soundtrackre, de igencsak hasonló hangulatú szólamokkal vegyítve. A választott szimfonikus dalok pedig szép ívét alkotják a képi világnak. Rendkívül erős és húsbavágóan élethű történetet mesél el a Manchester by the Sea egy keserédes világról, amiben mi magunk is élünk valószínűleg. Melyben a változás része az életnek, legyen az apró dolgokból vagy akár csak egyszerűen az idő előrehaladásából fakadóan. Ahol egyszerűen csak kiüresedetté válhat az ember a veszteségei által, melyeket átélve ő maga is elmúlik kicsit. Hogyan is lehet felülkerekedni a benned levő űrön? Talán sehogy. A film nem kínál megoldást, ahogy a valóság sem, mégis a mondanivalót érzi a néző, miközben felsejlik a végefőcím és kifelé sétál. A film egyik producere, Kimberly Steward szerint a film nyelvezete a „sötétség humorral és bölcsességgel ötvözve.” E történet ugyanis rendkívül könnyedén átfolyhatott volna egy egyszerű pszichológiai drámába sablonokra építve vagy lehetett volna egy tucatfilm is. Ám Kenneth Lonergan, az író-rendező zsenijének köszönhetően nem így lett, hiszen abszolút profi eszközökkel gondoskodik róla, hogy a több mint két óra úgy teljesen el, hogy teljesen magába rántja a nézőt, s mély nyomot hagyjon maga után a moziteremből kilépve.

Lonergan mestere a dráma műfajának, ezt bizonyította eddigi két saját rendezésű filmjével is, illetve korábbi forgatókönyveivel. Ezúttal viszont karakterközpontú írását egy magával ragadó tengerparti kisváros atmoszférájával ruházta fel, s mellé a szokásos linerális mesélés helyett hozzápasszintott egy izgalmas, több idősíkon való tálalást. Habár itt ki kell térni a történet megszületésével kapcsolatban Matt Damon igencsak jelentős részére. Ő álmodta meg a sztorinak az alapvonalát: egy egyszerű férfiról, aki egy apró figyelmetlenséget vét, az mégis hatalmas hibának bizonyul, és talán egész élete során emiatt fog bűnhődni. Az eredeti tervek szerint a főszerepet is maga vállalta volna, azonban végül lepasszolta régi barátjának, Casey Afflecknek, aki erre a Golden Globe köszönőbeszédében meg is emlékezett. Miszerint “köszöni Damon barátságát és támogatását, ám legközelebb kétszer is gondolja meg, hogy lemond-e egy szerepről, főleg ha ő is ott van a közelben”. Akinek azonban abszolút nem köszönt semmit, az a bátyja. Erről pedig Ben Affleck egy vicces interjúban ki is fakadt az idei Oscar-gálát vezénylő Jimmy Kimmelnek.

Kyle Chandler, Kenneth Lonergan, Lucas Hedges, Casey Affleck

Külön érdekessége a filmnek, hogy maga a főszereplő színész múltja is igencsak kétesnek nevezhető a 2010-es I’m still here forgatásakor történtek óta. A Joaquin Phoenix-féle dokumentumfilm forgatása közben állítólag két nő ellen is szexuális zaklatást követett el. Az ügyből végül polgári peres eljárás kerekedett. Egyes fórumokon felkapott vitatémaként szolgál, hogy egy úgymond rossz előéletű ember érdemelhet-e Oscar-díjat. De egyrészt maguk a vádak sem voltak túl erőteljesek, hiszen a zaklatás főként szavakban merült ki, másrészt a munkásság a releváns díjazás során, nemde?

Ami még a gála felvezetésével kapcsolatban érdekes tény lehet, az Denzel Washington beszólása, aki Fences című filmjének rendező-főszereplő munkája végett brillírozik éppen. A Manchester by the Sea tarolása ellenére is január utolsó vasárnapján csak elvitte Affleck elől a SAG férfi-főszereplő díját. Ami azért is áll kiemelt szerepben, mivel az utóbbi tíz évre visszavezethetően 100%-osan meg tudta jósolni az Oscar-díjak kiosztásának végkimenetelét. Erről pedig Washington egy kedves és célzott üzenetet is küldött főszereplőnk és a közönség felé, amellett, hogy egyszerűen sugárzott remek beszéde közben ez a szintúgy zseniális színész.

I said: that young boy is going to win this – kezdte a színész heccelő felcsapásával köszönőbeszédét Casey Affleck irányába tekintve, s utalt rá, hogy a legtöbb díj esetében nyertesként került ki, de ezúttal nem fog. You ain’t going to win. – I didn’t even prepare. But I am prepared.

Mindazonáltal kíváncsian várjuk a fejleményeket a továbbiakban. Részemről nemhogy a gála legjobb filmje, de az évtized legjobb drámájaként is nyomott hagyott bennem a Manchester by the Sea, így egyértelmű, hogy kinek szurkolok. Ettől függetlenül nemsokára sort kerítek a maradék kihagyott és jelölt filmre is, mint általában.

Ti mit gondoltok? Melyikük esélyesebb a 2017-es Oscar férfi főszerep Akadémiai-díjára?

Vagy esetleg valaki más lenne az idei jelöltek közül?

Ajánlom azoknak:

akik igazán mély tartalomra vágynak,
nemcsak a nevetés, hanem az érzés miatt is járnak a moziba,
vagy érdeklődnek az idei Oscar-jelöltek iránt.

Nem ajánlom, ha:

mozi előtt nem vagy ráhangolódva egy fajsúlyosabb témára,
alapvetően kerülöd a drámát, mint műfajt.

A régi város – Manchester by the Sea (2016)
amerikai dráma, 137 perc

rendezte:
Kenneth Lonergan

szereplők:
Casey Affleck, Michelle Williams,
Kyle Chandler, Gretchen Mol,
Lucas Hedges

IMDb Metascore: 90

Rottentomatoes: 96%

A film Mafab adatlapja

FRISSÍTÉS: A Manchester by the Sea az idei gála egyik nagy Oscar-kedvencévé vált a 6 jelölésével, melyekből a következő kategóriákban 2 díjat meg is nyert: