A Ludwig Múzeumban 2016. július 08 – 2016. szeptember 11. megtekinthető a Nők Chanelben című nem hétköznapi fotókiállítás, amely kapcsán Szipőcs Krisztinával, a tárlat kurátorával beszélgettünk. Mivel a tárlat hamarosan véget ér, aki érdeklődik siessen még a hét folyamán ellátogatni a kiállításra.

 A fotók és egyben a kiállítás megálmodói a szekszárdi születésű Peter Farago és a svéd Ingela Klemetz-Farago páros, akiket a jelenkori divatfotózás egyik legkreatívabb csapatai között tartják számon. A Chanel divatcéggel közösen a két fotós komplex divatban elmesélt sztorikat kreáltak, amelyekben Közép-Európa – köztük Lengyelország és Magyarország – legkeresettebb szupermodelljei szerepelnek.

Amikor először beléptünk, a bejárattal szemben egy óriási, majdhogynem két méteres fotó tárult elénk Axente Vanessaról, híres magyar modellről, aki a kiállítás hirdetésein is visszaköszön a belvárosi forgatagban. Beljebb haladva kitágul a tér és egy hatalmas teremből több kisebb nyílik, melyek mind telis-tele vannak fotókkal. Az egyik ilyen helyiségben volt lehetőségünk feltenni kérdéseinket Szipőcs Krisztinának.

 Milyen típusú kiállítás a Nők Chanelben?

 Ez egy divatfotó kiállítás, ami nem példa nélküli a múzeum történetében. Cecil Mieten, Martin Munkácsy az előzmények, de ha tágabb értelemben vesszük, akkor olyan komoly fotósoknak is rendeztünk kiállítást, mint Robert Mapplethorpe vagy Cindy Sherman. Ebbe a vonulatba próbáltuk illeszteni ezt a kiállítást.

 Milyen apropóból született ez a kiállítás?

 Nem mi kutattuk fel ezt az anyagot, hanem megkerestek vele, Hozták ezt a nagyon szép, reprezentatív albumot, amiben az előző anyag, a Northern Women Chanel volt látható. Nem a Chanel név, sokkal inkább a képek minősége volt ebben vonzó. Ez alapján döntöttünk, mert a művészpár nem annyira ismert itthon, ám anyaguk mégis meggyőző. Szólt mellettük még két, nem esztétikai érv is: Peter Farago magyar származása, valamint az, hogy kelet-európai és magyar modellek jelennek meg a képeken, ami kis önreklámként belefér.

Mit lehet tudni az alkotópáros további munkásságáról?

Kizárólag divatfotókkal foglalkoznak, elsősorban különböző magazinoknak (pl.: Vogue). Most egy divatcéggel dolgoztak együtt, de ez nem annyira jellemző. A Chanelt ők keresték meg, volt egy ötletük azon túl, hogy a magazinokban megjelennek ezek a divatfotók. Maga a márka, öltözékek, kiegészítők időtálló értékeket hordoznak, azaz ezeket a képeket más formában is be kéne mutatni a közönségnek, mint ahogy a modelleket is. Ez nem reklámkiállítás, nem a legújabb trendek, öltözékek bemutatója, inkább az a lényeg, hogy a divat csak egy eleme a képnek. Azt az összhangot próbálták megtalálni, ami a háttér a modell és az öltözék között van. Több szöveg olvasható ezzel kapcsolatban, hogy ők mit gondolnak a tökéletes pillanatról, világról, hangulatról. Olyan pillanatot ragadnak meg, ahol minden összeáll, ettől jó a kép.

Tudni lehet, hogy hova költözik tovább a kiállítás?

Az előzményekről többet tudok. A kiállítás egyik felét Varsóban mutatták be és szerintem próbálnak a modelleknek megfelelően olyan országokat találni, ahol ez érdekes lehet. A kiállítás északi sorozata például megjárt több skandináv és balkáni országot is. A tárlat korábbi állomásaihoz képest, a nálunk látható gyűjtemény egy jóval komplexebb, tágabb válogatás eredménye. Hogy mi lesz a következő állomás? Szerintem aszerint fognak válogatni a képekből, hogy milyen kiállítóhelyet sikerült megnyerni a dolognak.

Milyen értéket képviselnek ezek a képek?

 Nagyon jó minőségű printek, ezt csak onnan gondolom, hogy ezek a méretek rendkívüliek. Van 2 méter magasságú kép, aminek nagyítása már egy szép összeg. A fotókat sajnos még mind a mai napig nem kezelik úgy, mint egy műtárgyat, holott lehetne. Szerintem ők is úgy gondolják, hogy ez egy kiállítási kópia, nem aranyáron futnak.

 Meghozta a várt sikert?

Azt gondolom igen. A közönség ugyan kicsit más, érződik, hogy a divat iránt érdeklődők bukkanak inkább fel. A megnyitó is inkább társasági esemény volt, celebek jelentek meg, ez a témának köszönhető. Igazolta a várakozásokat, sok látogatónk van, ez sok embert érdekel. A fotó önmagában is közkedvelt. Amióta elterjedt a fényképezőgép, olyan fontos és megkerülhetetlen műfajt hozott magával, ami a tömegek érdeklődését vonzza.

Milyen típusú kiállítások várhatóak a múzeumban?

Albán és koszovói művészek munkáiból nyílt kiállításunk a nyáron, ami, ha lehet mondani, az ellentéte ennek a kiállításnak. Ott társadalmi, politikai kérdések jelennek meg a fotókon keresztül. Olyan szcéna ez, ami itthon kevésbé ismert. Mindezek mellett kutatáson alakult, a múzeum kurátorai saját maguk válogatták össze az anyagot. Ez mindenképp egy komoly teljesítmény volt. A 3. emeleten van az időszaki állandó kiállítás, amihez a 89 utáni tárgyakból válogattunk. Októberben indul majd három időszaki kiállításunk: lesz két lengyel témájú tárlatunk, az egyik a wroclawi avantgardot fogja bemutatni, a másik pedig a fiatal Lengyelország problémáival foglalkozik, bemutatva a fiatalabb generáció identitáskeresésének útját. A harmadik egy Bartók-kiállítás lesz, amiben reflexiók lesznek arra, hogy mit jelent az ő tudományos és zenei teljesítménye napjainkban.